Előző posztomra három lájk érkezett, így merem gyanítani, hogy páran olvastok tőlem. Akarjátok, hogy ezt folytassam?

Pötyögjetek nekem kommentet, hogy tetszik, köszönöm!

Amikor már elhiszed, hogy minden rendben van, akkor arcul csap az igazság, rájössz, hogy semmi sincs rendben. Ilyenkor jön a b-terv, de van, amikor az sem működik, és úgy hiszed, jó lenne mással megbeszélni.
Igen, így indult az egész, amikor is úgy döntöttem, hogy felhívom a legjobb barátnőmet, még mielőtt kész összeesküvés elméleteket kreálok magamban.
"Halló!" - hallottam barátnőm álmos hangját a vonal túlsó végén.
"Enci, gáz van - kezdtem, de megakadtam. - Hol vagy? Át tudsz jönni?"
"Át, de most nem fontos, azt mondtad, gáz van" - mondta az eredeti témára visszatérve, amiért felhívtam, de nem hagytam magam.
"Hol vagy? Minden rendben veled?"
"Nem" - sóhajtotta, és lerakta a telefont, öt perc múlva már hallottam is a kapucsengőt.
- Mi a baj? - kezdtem pánikolni, és félretettem azt, amiért én hívtam fel.
- Zsófi, Zsola megcsalt - mondta ki, nekem pedig az állam a padlón koppant, és gyorsan megöleltem.
- Gyere, igyál valamit.
- Nem kérek - sírt.
- Hogy mi? Tegnap még ajándékot akart neked venni - köptem be a srácot.
- Nem nekem vette - mondta szipogva.
- Láttad az ajándékot, amit nem neked vett?
- Igen, láttam. Egy eljegyzési gyűrű volt - sírt most már amolyan mellkiszakadó sírással.
- Pedig még velem vette meg - mondtam dühösen.
- Tessék? - döbbent le teljesen.
- Ja, azt mondta, hogy gyűrűt szeretne venni, de nem tud senkit elhívni, menjek már vele - mondtam.
- Jézusom, te elmentél venni másnak gyűrűt? - kérdezte, és mély csalódottságot láttam a szemében. Fájt.
- Azt hittem, neked lesz! - szabadkoztam hasztalan.
- Istenem, te elmentél vele gyűrűt venni - mondta ki most már picit nyugodtabban, ám még mindig hitetlenül. - Másnak - fejezte be, és az ablakra meredt.
Odavittem neki egy széket, hogy le tudjon ülni, de annyira nézett valamit az ablakon, hogy nem akartam megzavarni, percek teltek el, amíg úgy volt, nekem óráknak tűntek.
- Ki lehet az a nő? - kérdezte azt hiszem, magától.
- Ha engem kérdezel, talán jobb is így. Semmi nem történik ok nélkül, s ha mást jegyzett, vagy jegyez el, akkor nem ő volt az. Érted? - kérdeztem, és láttam, hogy lassan felém emeli könnyes tekintetét. - Nem ő az. Valaki más lesz, és el fog jönni - folytattam.
- Te könnyen beszélsz - törölgette könnytől csillogó szemét.
- Nem beszélek könnyen, ezt te is tudod - mondtam, majd elfordultam, és hagytam, hadd legyen most egyedül. Jobb lesz így neki, én pedig elővettem a laptopomat, és elkezdtem egy regényt írni, aminek a címe: Te könnyen beszélsz
Pötyögtem már egy ideje, amikor odalépett mellém, és belelesett.
- Kiadatod? - a képernyőtől elszakítva tekintetemet fordultam felé, és válaszoltam: - Lehet. A te történeted inspirál - mondtam lesütött szemmel.
- Látom, jó lesz ez - simogatott meg, és leült mellém, nézte, hogyan varázsolnak ujjaim szavakat, majd mondatokat a képernyőre.
Felálltam, és elővarázsoltam egy hideg Cherry-t, töltöttem neki is, és magamnak is egy picit.
- Ezt arra, hogy egyszer majd minket is megtalál az igazi - mondtam m