Néha úgy ritkán
Csak rákeresek némán
Felszakítom a sebet
Amit néha úgy érzek már behegedt

Nem az hiányzik mivé lettünk
Hisz szét fújt a viharos szelünk
Éget, fáj a szerelmünk lángja
Miből lett életem apró csodája.

Nem hiányolom már csókod az ajkamon
Vagy lábad a lábamon
Egy valamiért írnék ha lenne miért
Hogy megkérdezzem, szíved kié?

Tudod, már az sem érdekelne
Mert Elhamvadt csókunk tüze
Hamuvá égtünk együtt el
Ne élesszük ezt a tüzet fel.

Talán valahol, valamikor egy másik életben
Történetünk nem így ér véget, mert nem engedem
Kell egy boldog befejezés
Mert jók voltunk együtt te és én

Tudom, a lelki társam voltál
Aki most csak álom már
Olyan jók voltunk együtt
Ha úgy kellett poénra vettük.

Te hoztad ki belőlem a nőt
A vadat, szelídet, azt a nőt
Aki mindent megtett volna érted
Még akkor is, ha te nem kérted

Szívemet és lelkemet elengedted
S ezt onnan gondolom, hogy nem keresel
Tűnj el az álmaimból, nem vagy odavaló!
Gyáva vagy, s lelkem miattad háborog!

Megírom én ezt a verset is az utókornak
Leginkább rólam szól, ez bizony nem rólad
Kiírom magamból mert nem beszélek senkinek
Hátha meghallják ezt a fentiek

S küldenek valakit, kit jobban szerethetek
Kitől majd az eszemet vesztem
Tudod mi hiányzik? Az érzés mit éreztem veled
Mikor boldogan hunytam le melletted a szemem.

Ez hiányzik s ami utána volt
Remélem egyszer majd egy álomfolt
Három éve már, hogy nem engedtem be senkit
Mert azóta az érzést nem váltotta ki senki

Ha leírnám neked, nem hinnéd el nekem
Tudod mit? Nem is bizonygatnám, nem ment el az eszem
Csak én éreztem volna, hogy ez igazi volt?
Nem hinném, mert még most is "egyedül" a státuszod.

Igen, tudom még titokban csekkolom
Nálam nagyobb lúzer nincs is nagyon
Még most is, ennyi év után is
Úgy néha csekkolom az instát is

Hogy hátha regisztráltál valaki miatt
De a neveddel nincs találat
Nem merem megnézni az üzeneteket
Nem akarom látni, ahogy tönkre ment minden.

Úgy akartam, hogy valami más legyen
De ez félrecsúszott, és csak azt remélem
Hogy boldog leszel valakivel
Mert megérdemled, ahogy én is megérdemlem

És még ezek után is csak köszönöm neked
Fogalmad sincs, mennyi mindent köszönhetek
Mindenki azt találgatja, hogy tudtam veled együtt lenni?
De a depresszióból csak te tudtál kihozni.

Remélem most, hogy leírtam ezeket
Nem jön álmomban az üzenet
Vagy, hogy csókot akarsz kérni
Hogy béküljünk már ki

Vajon érzed, hogy gondolok rád?
S én megérezném, ha te gondolsz rám?
Vajon egyszerre gondolunk egymásra?
Még mindig működne ez a kémia?

Mennyi megválaszolatlan kérdés
S bennem csillapodott az érzés
Ami miatt igazából elkezdtem írni
Még jó, hogy nem kezdtem el sírni

Hiány érzetem volt, nem kellemes
Szívesen elengedném legközelebb, ha ezt ellehet
Vajon te még szoktál írni?
Te mit szoktál címnek adni?

Megírom egyszer a történetünk
Egyszer valamikor, majd ha nem fáj nekünk
Amikor nekem is lesz más
És neked is lesz más

Egyszer majd amikor nem fáj nekünk
Beszélni fogok, hogy mi történt velünk
Egyszer, majd egyszer
Amikor nem veszi el a kedvem.

Mit árul el, ha hozzád írok címtelen?
Olyan cím jut eszembe, ami esztelen
Nincsen címe, mert nem tudom mi legyen
Ha elolvasod egyszer, mond meg te, kedves "címtelen"

Ha elolvasod-elolvasod
Csak írd hozzá: Ez egy pont.
Talán egyszer egy másik életben
Szép vége lesz - végelesz.